Mi a címe az elsõ megjelent könyvednek, melynek a születéstörténetét nekünk szeretnéd nekünk elmesélni?
Ami a hittanórán kimaradt – Beszéljünk az imáról és a keresztény meditációról!
Itt arról írj, hogy mi inspirált a könyved írására, mennyi ideig írtad, kinek mutattad meg először a könyved…. írj az érzéseidről, a kételyeidről, a könyv születés nehézségeiről, írj arról, ahogy először merted leírni, hogy író vagy….
Az Ami a hittanórán kimaradt – Beszéljünk az imáról és a keresztény meditációról! című könyvem megírása öt évbe telt.
Felnőtt megtérő vagyok, lassacskán fedeztem fel a katolikus hit mélységeit. Minél többet tudtam meg, annál jobban értetlenkedtem: miért elégszik meg az Egyház a kiüresedett üzenetekkel, ahelyett, hogy a keresgélő embereket érdeklő témákkal foglalkozna? Elkezdtem lejegyezni a gondolataimat, gyűltek az oldalak, de bizonytalan voltam abban, hogy vajon érdekelhet-e ez bárkit? A nulladik verziót a húgomnak küldtem el. Elmondhatatlanul rossz szöveg volt!
Kusza gondolatmenetek, sehova se tartó elmélkedések, zavaros mondatok, befejezetlen fejezetek. De annyira bizonytalan voltam magamban, hogy muszáj volt megkérdeznem, hogy érdemes-e küszködnöm vele. Testvérem becsületére legyen mondva, hogy végigolvasta. Azt hiszem, ekkora áldozatot senki más nem hozott volna értem. Nemcsak elolvasta, de építő kritikát is adott, kérdéseket tett fel, és ami a legfőbb: bíztatott, hogy írjam meg.
Felbátorodva dolgoztam tovább. Többször is teljesen átírtam a szöveget, mire kialakult egy koherens kézirat és tisztázódott a célcsoportom és a mondanivalóm. Kitettem a Világ Bétái Egyesüljetek Facebook csoportban véleményezésre. Négyen jelentkeztek rá, ketten el is olvasták és véleményezték. Óriási lökést adott az újabb átírás ellenére, hogy idegenek is láttak benne fantáziát. Közben különböző vallásos Facebook csoportokban teszteltem a gondolataim fogadtatását és hozzászoktattam magam a nyilvánossághoz, illetve a blogomon követőket gyűjtögettem.
Az új verzióval elkezdtem könyvkiadót keresni. Persze visszadobták. Egyikük bíztatott, hogy jó lesz, csak nem a profiljuk. Egy másik viszont nagyon szétszedte, lehúzta. Ismét elbizonytalanodtam. Megkerestem Nádasi Kriszt, és lektori véleményt kértem tőle. Elvállalta és nagyon hasznos szempontokat, tanácsokat adott az átíráshoz. Közben bennem is megért végre, hogy mire kell koncentráljak, hogyan fogjam meg a témát, hogyan ne legyen terjengős. Az új szöveg már kiadható minőségű lett. Nádasi Krisz és a csapata szerkesztette, korrektúrázta. Közben felvettem a kapcsolatot Szabó Katalinnal. Telefonon és emailben is sokat egyeztettünk, rengeteg ötlettel segítette a könyv nyomdai kialakítását, végleges formáját. Egy időben volt egy borító felajánlásom egy Facebookos ismeretségen keresztül, de nem voltunk egy hullámhosszon a tervezővel. Inkább én készítettem egy látványtervet, amit Kati segített véglegesíteni. A kreatív szakasz befejeztével pedig végre mehetett a szöveg a nyomdába, és kezdődhetett a még izgalmasabb könyvmarketing-szakasz.
A folyamat fontos tanulsága volt számomra, hogy nem szabad elsietni. Hiába volt többször is késznek érzett szövegem, ma már látom, hogy hiba lett volna akkor kiadni. Fontos volt az az évekig tartó érési folyamat, az átdolgozások, amíg letisztult bennem a mondanivalóm, illetve a közben folytatott írástechnikai tanulás. Hasonlóan fontos volt Krisz és Kati véleménye, könyvkiadási tapasztalata.
Most olyan könyvet tarthatok a kezemben, amit évek múlva is jó érzéssel nyithatok majd ki. Köszönöm mindenki segítségét, akik ebben a munkában résztvettek!
Kondorosi Noémi köszönöm, hogy megosztottad velünk a könyved születéstörténetét!
KATTINTS IDE , ismerd meg jobban a szerzőt, rendeld meg a könyvét, ezzel is támogatva őt a szerzői útján.
