Mi a címe az elsõ megjelent könyvednek, melynek a születéstörténetét nekünk szeretnéd nekünk elmesélni?
Nem haltam meg!
Itt arról írj, hogy mi inspirált a könyved írására, mennyi ideig írtad, kinek mutattad meg először a könyved…. írj az érzéseidről, a kételyeidről, a könyv születés nehézségeiről, írj arról, ahogy először merted leírni, hogy író vagy….
Minden ember életében eljön az a pont, amikor az élete visszavonhatatlanul megváltozik. Ekkor elindul bennünk egy gyász folyamat. Ez egy természetes reakció a veszteségre. Sajnos napjainkban elvesztek a rítusok, melyek régen segítették ezt a folyamatot. A fájdalmunk mások számára gyakran megérthetetlenné válik, a környezet azt szeretné, ha minél gyorsabban jobban lennénk, de sokszor nincs eszközük a hozzátartozóknak, barátoknak, hogy ebben segítsenek. Ezért egyedül szoktunk maradni ebben a folyamatban, többnyire elszigetelve, magányosan szenvedünk.
Egy személyes veszteség tapasztaltatta meg velem milyen az, amikor a világból eltűnnek a színek. Minden szürke lesz, járunk-kelünk a Földön, de mintha a lelkünk más bolygóra költözött volna. A gyász verseim ebben a magányos fájdalomban születtek.
Eleinte csak félve posztoltam ki egyet-egyet a FB oldalamra, egy ismerősöm bíztatására, aki szerint a tehetséget Istentől nem azért kapjuk, hogy ne osztanánk meg másokkal. Mert szerinte ezek az írások hordoztak valamit, amit nem tarthattam meg. Ez volt az egyetlen motivációm, hogy megosszam őket.
Ahogy egyre több emberhez eljutottak, jöttek a kedves hozzászólások, üzenetek, amelyek arról szóltak, hogy olvasás közben a gyászolók egy kis könnyebbségre, vigaszra leltek. Talán még azt is mondhatni, hogy fájdalmas magányukban találtak egy kis kapaszkodót, tudtak kapcsolódni, és ezáltal csökkent a elszigeteltségük.
Ezért bátorkodtam egy nap létrehozni a LélekÉrintő-Gyenge Ildikó versei, írásai Fb oldalamat, ami egy idő után csaknem 10.000 követőből álló oldal lett.
Az ott kapott kommentek és üzenetek vitték tovább a gondolatot, hogy a versek nyomtatott formában is megjelenjenek. Gondolva itt arra is, hogy azokhoz is eljussanak, akik nem annyira aktívak és járatosak az internet világában. Természetesen azokra is, akik szeretnék egy helyen, a kezükben fogva olvasni a verseket.
Az a hely, ahova egy gyászoló "költözik" a veszteség után, egy nagyon magányos és szomorú hely. Teli érzelmi kavalkádokkal.Szoktam mondani, hogy a földi pokol-és én megjártam ezt a poklot. Az életbe, jelenbe való visszatérés apró lépésekből áll. Ha ezek a versek egy kicsit is hozzá tudnak járulni ahhoz, hogy valakinek egy lépése legyen ezen az úton, már nem születtek hiába. Üzenetük, hogy ami történik velünk ilyenkor a nagy fájdalomtól, normális. Az érzések-normálisak. Sírni szabad. Beszélni róla lehet. Hallgatni is.És nem vagyunk egyedül.
Ildikó - köszönöm, hogy megosztottad velünk a könyved születéstörténetét!
KATTINTS IDE, ismerd meg jobban a szerzőt, rendeld meg a könyvét, ezzel is támogatva őt a szerzői útján.
A könyv korlátozott példányban a webshopomban is kapható.
