Mi a címe az elsõ megjelent könyvednek, melynek a születéstörténetét nekünk szeretnéd nekünk elmesélni?
Lala, a kis ló és Pinka póni - Egy örök barátság kezdete
Itt arról írj, hogy mi inspirált a könyved írására, mennyi ideig írtad, kinek mutattad meg először a könyved…. írj az érzéseidről, a kételyeidről, a könyv születés nehézségeiről, írj arról, ahogy először merted leírni, hogy író vagy….
A történetet a kislányomnak kezdtem el mesélni a hosszú-hosszú babakocsis séták alkalmával. Ekkor még egyáltalán nem gondoltam, hogy ebből valaha könyv fog születni. Érdekes módon rímekbe szedve fonódott mind tovább és tovább a história. Így viszont nehéz volt sokáig észben tartani, hát elkezdtem leírni.
Van már egy-két vers, történet, ami bekerült az idők folyamán a családi archívumba; gondoltam, ez is jó lesz egynek.
A nővérem magyar tanár és az irodalomtudományok doktora, no meg a legjobb, így ő volt az első, aki elolvasta a kész alkotást. Mivel neki nagyon tetszett, elkezdett az agyam egy hátsó, eldugott részében motoszkálni a gondolat, hogy ebből akár több is lehetne, mint egy újabb családi szerzemény. De féltem, hogy csak az elfogultság mondatja a testvéremmel a pozitív kritikát, hát kerestem egy profit.
Így jutott el lektorálásra a sztori Nádasi Kriszhez. Ezután még sokat kellett rajta dolgoznom, hogy elnyerje a végső formáját.
Aztán mivel gyerekkorom óta nagyon szeretek rajzolni, jó kis kreatív kihívásnak gondoltam, hogy megalkossam Lala és Pinka karakterét.
A szori szinte magát írta, az illusztrációk vázlatai is hamar elkészültek, mert a fejemben ezek is varázsütés-szerűen születtek meg. Viszont az illusztrációk kidolgozása már igen hosszadalmas munka volt. Egyrészt meg kellett tanulnom a digitális rajzolás csínját-bínját (mert mindenképpen ezen a módon szerettem volna az illusztrációkat elkészíteni). Másodszor pedig főállás, másodállás, család mellett úgy, hogy a férjemet is tudjam támogatni a vállalkozóvá válás időigényes és olykor (értsd: többnyire) nehéz útján, igen kevés időm maradt a rajzolásra. Többnyire éjszakánként, hajnalokba nyúlóan dolgoztam. Volt, hogy azt gondoltam, soha nem leszek kész, feladom, hiú ábránd, hogy valaha megjelenhet a saját mesekönyvem, kevés vagyok én ehhez. És igen, 2 év telt el, de elkészült.
Katit Krisz ajánlotta, és milyen jól tette! Nagy türelemmel és profizmussal gyomlálta ki a hibákat a könyvből a nyomdai előkészítés során.
Remélem tetszeni fog nektek Lala és Pinka története, mert menet közben rájöttem, hogy a meseírás és illusztrálás igazi szenvedély számomra. A kislányom rendszeresen kéri, hogy „szájról mesét” mondjak, azaz én találjak ki valamit, ne könyvből olvassak neki. Így már rengeteg történet van a tarsolyomban, amiket remélem lesz időm, lehetőségem megosztani veletek, ha ti is szeretnétek…
Pócsik Judit - köszönöm, hogy megosztottad velünk a könyved születéstörténetét!
KATTINTS IDE, ismerd meg jobban a szerzőt, rendeld meg a könyvét, ezzel is támogatva őt a szerzői útján.
